mozgás

tömeg

máshol

Az a fajta ember - 20

2011.05.20. 19:09 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: szánalmas beszólok folytatásos

Az a fajta ember, aki nyelvismeret híján is szemrebbenés nélkül felvesz idegennyelvű feliratos pólókat, aztán csodálkozik, hogy jobb esetben megmosolyogják az utcán, rosszabb esetben a subbán meg a napiszaron köt ki.

Ami a bejegyzést konkrétan kiváltotta, az egy, az élet által közepesen durván lehasznált takarítónő-alkatú mamesz "Nobody's perfect but me" feliratú pólója volt.

De szívbemarkoló az a történet is (még kisiskolás koromból), amikor az egyik ismerős lánynak a szülei olyan pólót hoztak valahonnan random külföldről, miszerint "Read my lips: I'm a bitch".

Hobo with a Shotgun

2011.05.19. 10:08 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Hobo with a Shotgun (2011) - Sejthető volt, hogy a Machete sikerén felbuzdulva elkészül a Grindhouse előtti másik kamutrailer is. :) (És állítólag a Thanksgiving is úton van.)

Egyébként nagyjából ugyanolyan stílusjegyekkel rendelkezik, mint az említett előd: hasonlóan tújátszott, túlklisézett, túl véres, túl irreális, pont ahogyan szeretjük. A sztori kétmondatos, a karakterek mesekönyv-kategóriásak, a shotgun sosem fogy ki, de az lenne a fura, ha nem így lenne. Akkor kell nézni, amikor "rendes, komoly" filmre nincs erőd vagy kedved, csak egy kis mentális rágógumira vágysz némi agyatlan henteléssel körítve.

Összhatásban némiképp lemarad a Machetétől, vagy csak nekem jön be jobban az a Mexikó-téma, ami ott megy, de ami viszont tény: a sorban a másodiknak már nem jár pluszpont a bevállalósságért. Így jött ki a végső, 3,5 pontos eredmény.

mondás: (3,5/5)
visszhang: (0/5)

Népirtás

2011.05.18. 15:41 | Mainframe | 5 komment

Címkék: politika reakció randomszavak

Most olvastam, hogy egy ruandai népirtással kapcsolatos tárgyaláson négy arcnak 81 évet osztottak ki. Azonnal az volt az érzésem, hogy ez pont lófaszra sem jó.

Az ilyen népirtásos helyzetekkel az a baj, hogy nyilván mindenki mutogat maga fölé, hogy ő mondta, és ilyenkor nincs olyan opció, hogy nem. Ez egyfelől még igaz is, de másfelől meg egy népirtó hadsereg felsővezetésébe nem a kiváló tanulmányi eredmények miatt szokás bekerülni. Ott van még az is, hogy a népirtást annyira szélsőségesen lincshangulattal kezeli a közvélemény, hogy lehettél te akár kamaszkorú gyalogbaka, akkor is elmeszelnek a fél életedre, mert különben a nép felgyújtaná a bíróság épületét. Ez nem is azért rossz elsősorban, mert olyanok kerülnek rács mögé, akikkel simán kibaszott az élet, hanem mert így az utolsó gyalogbakák is úgy közdenek, hogy inkább meghalnak a harctéren, mintsem megrohadjanak a börtönben, aztán 70 évesen szabaduljanak (már ha addig nem öli meg őket a többi rab, ami gondolom a tetteik népszerűsége miatt könnyen megtörténhet).

Erre mind kitaláltam egy tökéletes megoldást. Kell egy törvény, ami meghúz egy definit vonalat létszámban, rangban, funkcióban, akárhogy, a lényeg csak az, hogy elkülöníti a felsővezetést a sereg többi részétől. A felsővezetés számára egy büntetés létezik: a kivégzés. Nincs jutalomüdülés valami fegyintézetben, meg még ki tudja mi, ez nem az a kategória. Ezzel párhuzamosan a derékhad viszont minimális büntetést kap: pár év börtön, közmunka, bírság, ilyesmi. Ez több dolgot is eredményezne. Először is a harci morál hirtelen lezuhanna, mert ha elfognak, megadod magad stb., akkor nem kötelet kapsz vagy 30 évet, hanem egy kis ejnyebejnye, és már mehetsz is. Persze csak ha nem voltál valaki jelentős az ügyben. Ha az voltál, akkor viszont nincs magyarázkodás meg tolerancia, megy a zsák a fejedre. Mert ugye manapság hosszasan vizsgálják, hogy ki mit csinált a konfliktus alatt, ki miért felelős. Aki felsővezető, az felelős, pont. Csak a pozícióját kéne vizsgálni, ami mennyivel egyszerűbb dolog, mint olyasmi, hogy ki kinek mit mondott, mire adott parancsot stb.

Ki akarna így vezetői helyre kerülni? Ki adná az arcát az egész bulihoz? Még extrém kényszer esetén is úgy kerülnék a magasabb beosztást az emberek, mint a pestisest. Ha nincs elég vezető, nem elég szervezett a sereg, kevésbé hatékonyan visel hadat, könnyebben legyőzhető. Arról nem is beszélve, hogy sokkal kevésbé lelkesen robbantgatnának ki ilyen akciókat is, ha egyszer közismert lenne a végeredmény, miszerint népirtásból nem lehet nyugdíjba menni. A mostani per alapján pedig sajnos lehet, ezt alapvető problémának érzem.

Egy morális kérdés van még, amin fennakadhatunk: mi a helyzet a saját szakállukra kegyetlenkedő közkatonákkal? Abszolút anélkül, hogy védeném őket, az első érvem az lenne, hogy nekik a kegyetlenkedésre elsősorban a háborús helyzet teremtette meg az alapot, a lehetőséget. Ha a dolgos hétköznapjait élné valahol a szavannán, akkor nem lőne bele naponta tíz-húsz embert az árokba, igaz? Akkor talán vegyük ki alóla a háborút, és mehet vissza dolgozni. Ha meg olyan szélsőségesen deviáns, hogy normál élethelyzetekben is öl, akkor az egy rendőrségi, büntetőjogi kategória, és majd ők egy külön eljárás során lerendezik. Érzem persze, hogy sok gyászoló rokon igazságérzete marad így kialégítetlenül, de úgy érzem a népirtások nehezítése és megszüntetése nagyobb prioritás.

Na, ez volt egy újabb rész az Mf-féle szép új világ zseniális ötleteiből, amik soha a kurva életben nem fognak megvalósulni, pedig jól hangzanak. Remélem élveztétek.

The Royal Tenenbaums

2011.05.17. 15:56 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

The Royal Tenenbaums (2001) - imdb 7,6@88k azért igen komoly ajánlólevél, ráadásul tömve van (közepes) nevekkel, mint Gene Hackman, Ben Stiller, Gwyneth Paltrow, Owen Wilson, Bill Murray, Danny Glover, Alec Baldwin stb., ennek ellenére úgy a felénél kilőttem, mert nem történt benne semmi, a karaktereket nem szerettem meg, nem láttam különösebben emlékezetes alakítást, elmosolyodni is max. 1-2-szer sikerült rajta. Most akkor vagy nem való mindenkinek, vagy nem jól néztem, vagy nemtom, de másfélnél többet nem tudok rá adni. Óvakodjatok tőle.

Kis extra: További filmek, amiket az utóbbi időben szintén nem sikerült végignézni, és sajnálnék hozzájuk külön posztokat írni: Grown ups (2010) @ 1 pont, Road Trip: Beer Pong (2009) @ 1,5 pont.

mondás: (1,5/5)
visszhang: (0/5)

A ZP hattyúdalát halljuk

2011.05.12. 18:04 | Mainframe | 6 komment

Címkék: budapest hely reakció

Mint azt az egyik legértékelhetőbb komment meg is jegyezte a hírnél, olyan ez, mintha a Hírcsárda szerkesztői ittak volna valami töményet és károsat, csak sajnos úgy tűnik, hogy komoly, mert április elseje is elmúlt már.

Röviden: idén van a ZP és a Rio utolsó szezonja, jövőre bezár, a helyüket behintik sóval visszaalakítják parkká, és az új alkotmány megüneppléséül országzászlót állítanak, valamint újra megnyitják az elmúlt években eltűnt (azt hogy?) hídmúzeumot a helyükön.

Mivel sajnos kevés kivétellel mindkét tábor (az ellenzők és a támogatók) körében eszméletlen sötétség tombol a kommentek alapján, illetve meglepően és aggasztóan sokan csaholnak most kárörvedően, úgy éreztem, elmondom, hogy is van ez valójában, elsősorban a ZP-t alapul véve, mivel Rióban még nem voltam, és nem is valószínű, hogy leszek, nem nekem való.

A kedvenc érv, amivel jönnek, hogy mekkora vadkapitalista pofátlanság volt a hely, mert önkényesen építették, nem fizettek érte helypénzt, vagy kevesebbet fizettek, mint kellett volna. Ezzel kapcsolatban abba lenne érdemes belegondolni, hogy akármilyen vadkapitalista szemétállat is viszi a helyet (mellesleg sztem a szórakozóhely-bizniszben viszonylag ritkák a jólelkű szamaritánusok...), az ezt mind meg tudta csinálni valahogy, míg mások nem. Nyilvánvalónak tartom, hogy a kerületi/városi vezetés, a helyi érdekeltségek és potentátok meg lettek véve, az egész le lett zsírozva, mint minden más esetben is, amikor valaki bármit akar kezdeni Budapesten. Mindennek van elintézési módja, ennek is volt, valaki volt olyan szemfüles/gazdag/befolyásos/stb., hogy megtegye, megtette. Te is megtetted volna a helyében. Nem is az van ám, hogy ez nem baj, hanem hogy most olyan képet akar kelteni a vezetés, illetve az őket támogató csaholókórus is, mintha most jöttek volna a becsület fényes kardú lovagjai, és bezárják ezt a fertőt a nép nagyobb megelégedésére. A lófaszt. Vagy valami miatt elmaradt a kenőpénz, vagy az új vezetéssel nem sikerült megegyezni (én erre tippelek), vagy a tulajnak most más érdekeltsége lett (igaz, ekkor inkább úgy kommunikálnák le a dolgot, hogy a tulaj zárja be a helyet, nem ők), akármi. Nem azért zárják be, mert aggályos, és nem is azért, mert esetleg zavarja a lakosságot. Aki ezt elhiszi, annak még rajta van az óvodai jele a pólója címkéjén, az kurvaélet.

Lakossági panaszok. Ez a második kedvenc szólam, hogy a ZP jajdemilyenhangos. Először is a Budapest belvárosában járunk, ahol minden hangos, aki csak és kizárólag 0 dB mellett tud aludni, nem itt lakik (hacsak nem hülye, és úgy néz ki, sokan bizony azok). Ezen kívül nem tudom, hogy akik nem tudnak aludni a hangjától, azok konkrétan a Petőfi-híd alatt laknak-e, vagy hol, mivel egy ismerősöm a közvetlenül a BME melletti házak egyikében lakik, és még soha egy szóval sem panaszkodott a ZP hangjára, sőt, én sem hallottam belőle semmit, amikor néha jártam nála. Szóval az összes lakossági panasz nagyjából elkönyvelhető hazugságnak vagy extrém érzékenységnek, amire sajnos az adekvát társadalmi reakció a leszarás. Felmerül még ugyanaz a kérdés, mint anno a szintén hangosnak mondott 7-es busz vonalának megszüntetéséről szóló lakossági kezdeményezésű terv kapcsán, hogy mi a fasznak költözött oda, aki nem bírja. Már (mittomén) 10 éve van ZP, aki közben odaköltözött, gondolom tudott róla, hogy ez mivel jár (ha nem, akkor átbaszták, és annál reklamáljon, akitől a lakást vette), aki pedig már 10 évnél régebben ott lakott, és nem bírja a zajt, már rég el kellett volna, hogy költözzön, ha tényleg ilyen elviselhetetlen, mint ahogy állítja.

Aztán persze a fiatalságot fejő lehúzós helyként is feltűnik a ZP, mert miért ne. Ennél nagyobb baromságot elképzelni nem tudok, lévén fennállásának nagyobb részében ingyenes volt a belépés, utána is 100-200, majd újabban 400 forintig mászott fel az igen súlyos beugró. A pia persze drága, de (megintcsak) mindenhol az, és nem kötelező inni. Én egy kezemen meg tudom számolni, hogy a ZP fennállása alatt hány italt ittam meg ott, pedig jópár koncerten megfordultam náluk (többek közt Toy Dollson 200-ért, reális...). Szóval ez az érv nettó ostobaság.

Az már csak hab a tortán, hogy kibebaszott újalkotmányos emlékmű kell a helyére. Szerintem nem kell magyarázni, hogy ez a kormányzati faszverésnek mennyire vérciki kategóriája. Páran örülnek, hogy jajdejó, lesz ott park, és az jajdejó. Igen, a híd lehajtóinak kellős közepén biztosan kiváló lesz. Ide kapcsolódik, hogy a 4-6-os megállótól az ELTE felé vezető út mellett balra eszetlen nagy zöldterület található totálisan kiaknázatlanul. Ennek egy pár négyzetméteres részére nemrég nagy kegyesen kibasztak 1-2 padot, és ennyi. Pedig ott még funkciója is lenne egy parknak. A hídmúzeumot pedig szintén tudjuk, mennyien fogják látogatni...

A fröcsögő kommentek nagyobb részét kitevő nettó kárörvendést igazából kár is lereagálni, mert akinek tényleg ilyen jön ki a száján, hogy "namosmajd a sok kis hülye tizenéves picsa meg emós-/pánk-/rokkerköcsög mehet máshova inni/hányni/dugni/drogolni, nyehehe...", annak nagyobb öröme soha ne legyen az életben, másrészt meg sajnálom, hogy vagy nem is volt soha normális fiatalsága, vagy csak nem emlékszik rá.

A fiatalság és a város egyik legjobb lehetősége volt a ZP minden egyes évben, nem is nagyon múlt el olyan nyár, hogy legalább 1-2 alkalommal ne jelentem volna meg ott, és amilyen szórványos partizó vagyok, biztos vagyok benne, hogy másoknál ez a szám csak nagyobb lehet. Változatos, érdekes programokat prezentáltak minden tekintetben legalábbis elfogadható módon (értem itt azt, hogy én sosem láttam nagyobb technikai malőrt, csúszást, balhét, akármit), de legtöbbször annál sokkal jobban. Némelyik koncertre az egész országból érkeztek az emberek, a többi estén pedig simán a fővárosi fiatalság egyik legkedveltebb helye volt, tömegek látogatták és szerették, így a vezetésnek ismét egy olyan rendelkezést sikerült meghozni, ami totálisan szembemegy a tömeg akaratával, a saját agyrémüket verik keresztül minden ésszerűség és igény ellenében. Remélem szerveződik ez ellen valami tiltakozás, bár a magánkézben lévő üzemeltetés miatt ennek sem sok értelmét látom, de legalább meg kéne mutatni, hogy mennyi embernek nem bejövős ez így.

Magyarázd el

2011.04.26. 12:26 | Mainframe | 3 komment

Címkék: kép poén

Ez volt ma bedobva a ház összes postaládájába. Én nem értem, te hátha.

Az a fajta ember - 19

2011.04.19. 17:26 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: folytatásos

Az a fajta ember, aki ha éppen nem éhes, képtelen eldönteni, hogy majd valamikor később mit szeretne enni. Viszont ha éhesen vásárol, akkor sokkal több mindent vesz, mint ami kell, pusztán azért, mert éppen akkor megkívánja.

Into the Wild

2011.04.07. 14:20 | Mainframe | 1 komment

Címkék: film

Into the Wild (2007) - Akarjátok látni a 127 órát majdnem kétszer olyan hosszan, de üres hatásvadászat és elbaszott álművészkedés helyett valódi tartalommal, kalandokkal, tájakkal, karakterekkel megtöltve? Akkor ez a ti filmetek!

A megtörtént eseményeken alapuló történet szerint Christopher McCandlessnek mindig is tele volt a töke a világgal, de ő az ezen való nyafogás helyett bedobta jótékony célra a 24k$ megtakarítását, és egy hátizsákkal a hátán szálegyedül nekiindult a világnak, hogy mindentől és mindenkitől távol pontosan úgy élhessen, ahogy ő akar. Különböző, más és más szempontból tanulságos élethelyzetek után így jut el útja végállomására, a nagybetűs vadonba, ami jelen esetben Alaszka kietlen és barátságtalan tájait jelenti. Itt beköltözik egy elhagyott lerobbant buszba (amit ő Magic Busnak hív), és boldogan kezdi el megvalósítani az álmát.

Két szálon láthatjuk az eseményeket, egyrészt ezen a végső helyszínen, Alaszkában, másrészt retrospektíven az odavezető út egyes állomásait, amik valamiért fordulópontot jelentettek. Minden egyes jelenet dugig van szép, de nem erőltetett megoldásokkal, az egész életszerű, hihető, emberközeli marad. Ezt elsősorban a többi szereplőnek köszönhetjük, ennyi valódi, élő, az életből egy az egyben átemelt karaktert rég láttam egy filmben.

Egyedül a film végén a végső tanulság szánkba rágása nem tetszett annyira, de addig több jelenet is meg tudott érinteni bennem valamit, amitől személyes élménynek is éreztem a filmet az objektív értékén felül. Ezért nem kaphat kevesebbet, mint 4,5.

Ja, majdnem elfelejtettem: a film soundtrackjét bizonyos Eddie Vedder követte el, és olyan jó, hogy már a filmmel való találkozásom előtt is hallgattam önmagában. Nagyon sokat tesz hozzá a dologhoz.

Bónusz: a szokásokkal ellentétben itt van egy link a film egy nagyon jól sikerült trailerjéhez is.

mondás: (4,5/5)
visszhang: (0/5)

Dragon Age 2

2011.04.06. 22:23 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: game

A korábban már nálunk is feldolgozott Dragon Age Origins című első rész folytatása, ütős trailerrel beharangozva, vártuk is, mint a messiást, vagy akár a címszereplő Championt, gondoltam, valami hasonló lehet a kettő. Leginkább az első résszel összehasonlítva szeretnék írni róla, így akinek valami nem tiszta, de érdekli, az kattintson át oda. Akit pedig nem érdekel, az kattintson át ide.

tovább is van, mondjam még? »
mondás: (4/5)
visszhang: (0/5)

A sebhelyesarcú

2011.04.05. 10:08 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Scarface (1983) - Mf-nek most ilyen szériája van: ősklasszikusokat néz. Ezekkel nem lehet annyira mellényúlni. :)

Ez például az egyik műfajteremtő gengszterfilm. Egy kubai bevándorlóról, Tony Montanáról szól, aki hihetetlenül ambíciózus és bevállalós természetének hála a semmiből hamar felemelkedik az alvilágban, de aztán - mint ilyenkor általában - megbonyolódnak a dolgok, kezdve egy szerelmi szállal, például.

Nyilván azóta egymillió filmben láthattunk hasonlót, ám ez azzal együtt, hogy az archetípus letéteményese volt, még most is simán érdekes és szórakoztató. (Talán releváns lehet, hogy a rendezői változatot néztem.) Al Pacino játéka már ekkor, lényegesen fiatalabb korában is kiemelkedő volt, kiváló átmenettel és apró nüanszokkal adja ezt a tipikus "helyi basszájba" figurát, ami amúgyis hajlamos jól állni neki.

Mint általában a gengszterfilmekben, ő egyszerre a film hőse és antihőse is, ez már alapból nehézzé teszi a helyzetét. A karaktere nagyjából semmitől nem válik szimpatikussá, ellenben van egy csomó olyan húzása, amiért simán utálhatnánk, ha közben nem néztük volna végig az életútját, és nem drukkolnánk neki. Mert egy ponton túl mindenkinek el kell ismernie, hogy Tony Montana mindent megold, vele nem baszakodhat senki. És mikor elhangzik a közkinccsé lett mondat, a "Say hello to my little friend", már nagyjából ugyanazt érezzük, mint ő maga.

Aztán ott van még a fiatal Michelle Pfeiffer, akit én már inkább MILF korában írtam fel a listámra, itt még a játéka és a külseje is kicsit kiforratlan az ízlésemnek.

Egyetlen egy dolog miatt vontam le fél pontot, az pedig a ma már vállalhatatlan, és a hangulatból abszolút kilógó retro szintizene, ami sajnos az egész filmet végigkíséri. Egyébként majdnem tökéletes alkotás, 4,5 jár neki.

mondás: (4,5/5)
visszhang: (0/5)

Történelmi egyház, mi?

2011.04.04. 18:55 | Mainframe | 12 komment

Címkék: politika magyarország szánalmas reakció beszólok

Most olvasom, hogy a Hit Gyülekezete (akik nálam stabil második helyen vannak a feketelistán a Szcientológusok után) történelmi egyházzá válhat az újabb ügyes-okos Fideszes reform nyomán, aminek - kapaszkodjatok - az volt a célja, hogy az üzleti célból alakult kisebb vallásoknak keresztbe tegyen. Kibaszott álló ováció gyerekek, még talán egy cinikus halleluja is.

Ha most jöttem volna a falvédőről, akkor elkezdeném elmagyarázni, hogy a Hit Gyülekezete kifejezetten erről híres, hogy keményen beszedi a sápot az üdvözülni vágyóktól, az meg már csak a hab a tortán, hogy ezek a hívek aztán borderline idióta fanatikusok lesznek, akik szombat reggel fél8-kor végigcsöngetik a lépcsőházakat, hogy a leokádnivaló vidám-színes szórólapjaikat a kezedbe nyomkodhassák.

De mivel nem most jöttem, ezért inkább megkérdezném, hogy Németh Sándor mégis mennyit volt szíves tejelni azért, hogy "véletlenül" úgy írjátok meg a kritériumokat, hogy az alapján ők is történelmi egyház lehessenek? (Ízlelgessük: egy 1979-ben alapított egyház, ami történelmi. Ha megvalósul a tervezet, akkor a barátnőm idősebb lesz, mint egy történelmi egyház, ezmilyen.) Nyilván nem kis előrelépés lenne ez nekik, pénzügyileg, és vallásilag is, ilyesmit az ember nem szokott ajándékba kapni, akkor meg pláne nem, ha eredetileg kifejezetten az ő fajtája ellen irányult a kezdeményezés. Szóval szerintem adja magát, hogy a kulcspozícióban lévő emberek vastagon meg lettek kenve, lévén már most is rettenetes mozgósítható tőke van a HGY mögött (amit nyilván Istentől kaptak a buzgóságukért, nem ám a híveket húzták le, nem, semmiképpen), nem okozhatott gondot nekik pártíz-, esetleg százmillió itt-ott.

Arra leszek még kíváncsi, mivel szerelik majd le a katolikusokat, akik jó keresztényhez méltón próbálják kitúrni a jóból a kicsit másfajta keresztényeket indítványozták, hogy ne a 100 év honosság vagy 25 ezres lélekszám legyen a kritérium, hanem ugyanez, csak ÉS legyen benne vagy helyett. Mert hogy le lesznek szerelve valamivel, az tuti, mert ugye akkor nincs jatt. Azt is el tudom képzelni ezektől a kommunikációs zseniktől, hogy nem szólnak egy szót sem, egyszer majdcsak megunják a kérdezősködést.

Bónusz:

"A tárgyalásokon egyelőre olyan részletkérdések maradtak tisztázatlanok, hogy milyen módszerrel bizonyítsák az egyházak híveik létszámát, ez ugyanis hivatalosan nem nyilvántartható, szenzitív adat."

Azért ez is megér egy misét (ha-ha). Vajon össze tudna jönni 25e ember egy random kamuegyházhoz erre való reakcióként?

 

Nem értem - 13

2011.04.04. 13:18 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: tech net szánalmas beszólok

Nem értem mit keresnek 1024*768 és hasonló felbontású bélyegek egyes egész komoly, képekkel foglalkozó webhelyek "Wallpaper" szekciójában.

Szerintem aki ma háttérképet csinál, és nem csinálja meg azt legalább full HD-re, az inkább szendvicset csináljon, annak legalább lesz némi haszna.

Dr. Strangelove, or (...)

2011.03.31. 23:30 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Dr. Strangelove, or: How I learned to stop worrying, and love the bomb (1964) - Ősklasszikus, mely az akkoriban méginkább aktuális és kínzó kérdéssel játszik el félkomoly módon: mi lenne, ha az amerikai hadsereg kulcsemberei közül az egyik egyszercsak megőrülne, és kirobbantaná a világraszóló atomháborút.

Több, azóta toposszá lett fogalommal találkoztam a filmben, ilyen a számtalan más helyen és formában visszaköszönő Doomsday Machine, mely igazából nem is olyan rossz koncepció. Itt az oroszok hozzák létre, mivel egy idő után feladni kényszerültek a fegyverkezési versenyt. Ez a gép önmagában garantálja, hogy soha senki ne merje megtámadni őket, persze csak úgy, ha mindenki tud róla... és itt a hiba a tervben, ugyanis a film eseményei pár nappal a gép nyilvánosságra hozatala előtt történnek. :)
De említhetném még a szintén kultikus rodeózást a zuhanó atombombán, vagy a jobb karjának parancsolni képtelen disszidens német tudóst - aki mellesleg a címszereplő, ehhez képest szerepel vagy öt percet. :D

Persze az összes karakter full idióta, az egyszerű közkatonáktól kezdve magáig az elnökig bezárólag (akit itt Merkin Muffley-nak hívnak, szerintem már ez önmagában térdcsapkodós), ez adja a sztori könnyedségét a súlyos téma mellé. A dialógusok néha átcsapnak simán idegesítőbe, de ez hálisten elég ritka.

...pont mint egy ennyire időtálló film, ami még ma is simán elszórakoztat, és eredeti módon mutat be egy azóta már millióféleképp feldolgozott témát. Egy percig sem unatkoztam közben. Mivel rengeteg pozitívumot tudott felmutatni számottevő negatívum nélkül, egy nagyon erős 4,5-et szavazok neki. Nézzétek meg.

mondás: (4,5/5)
visszhang: (0/5)

Találtam egy elszakadt piros befőttesgumit

2011.03.27. 14:21 | Mainframe | 8 komment

Címkék: kép poén kalandjaim

...és ezt a kreatív újrahasznosítási módot találtam ki hozzá.

Nem értem - 12

2011.03.26. 15:24 | Mainframe | 1 komment

Címkék: média folytatásos

A népdalok és egyéb népi hagyományok mindig csak a falu végéről szólnak. Mindenki ott lakik, minden ott van, minden ott történik. A falvaknak akkoriban csak vége volt, eleje, közepe, akármi mása nem?

Más tollával...

2011.03.25. 08:38 | PlaTina512 | 1 komment

Címkék: média blog net szánalmas reakció beszólok

Régóta kikívánkozik belőle egy velős tízsoros fakkolás az internet és a szerzői jogok viszonylatában, de ma telt be a pohár. Azt elhiszem és elfogadom, hogy a különböző blogok, médiumok lopkodnak egymástól, de mindennek van teteje. Kezdődött az egész akkor, amikor valamelyik szennylapban vezércikként a zseniális konteo.freeblog.hu/ kivonata volt forrásmegjelölés nélkül leközölve és most ért véget a 9gag.com/ koppintások teljes elpofátlanosodásával. Ilyenből van vagy egy tucat, csak a blog.hu szerverein. A jobbak legalább magyarítják a tartalmat, több forrásból szelektálnak, de van néhány amelyik kizárólag a 9gagról veszi a cuccot. Eddig is a legpofátlanabb volt szerintem, de a "megújult designnal" kiverte a biztosítékot a minifun.org. Feladat: vesd össze! Vége. Pont 10 sor, Editorban. Evvel a kiegészítő mondattal.

Álomháború

2011.03.25. 01:50 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Sucker Punch (2011) - Ez a film pontosan azért nem lett tökéletes, mert ennyire fanservice-re vette a figurát. Márpedig minden fant lehetetlen kiszolgálni, mindenkinek hiányozni fog valami.

Nekem elsősorban azzal volt bajom, hogy nem elég változatos. Az első epizódszerű álomban szépen kivitelezett közelharcot láthatunk, ám később javarészt átmegyünk lövöldözésbe, ráadásul "egyhangú", full modern fegyverekkel, különösebb ellenállást nem tanúsító ellenfelek tömegeire, így elvész a feszültség és a látványosság is. Húgom előzetesen ráizgult Sweet Pea másfélkezes kardjára, aztán a végén wtf-arccal jött ki, mert konstatálta, hogy egyszer sem vette kézbe azt a film alatt, holott végig ott volt a hátán. Maguk az álmok is beállnak kicsit egy forgatókönyvre, ahol valami repülő eszközzel megközelítenek valamit, látványosan leugranak, mészárolnak, megszerzik amit kell, aztán jön valami bossfight, és kész.

Ez persze csak a kötelező negatív kör, mert ami van, az viszont olyan, hogy többnyire eldurran tőle az agyad. Nem aprózták el, fogtak mindent (MINDENT), ami faszán néz ki vásznon, beledobták egy nagy turmixgépbe, aztán will it blend. :D És hát általában igen. Mechával átgázolni a steampunk náci zombikkal teli lövészárkokon epic win akkor is, ha banális és abszurd. Golyószórós óriás szamurájt ölni is az. És így tovább. Sajnos persze a látványosságok kevés kivétellel benne voltak a trailerben, ezért is mertem őket én is most leírni.

Az egész filmet ugyanaz a megkapó körvonalasság jellemzi, amit már pl. a Machetében is nagyon szerettünk. Látszik, hogy az alkotók sem vették komolyan a dolgokat, ezért semmi sem hat falsul, minden ül. Persze ez egyben eredményezi azt is, hogy nem ebből fognak diplomát írni a filmművészet-szakosok, de hát valamit valamiért. Ide kapcsolódik, hogy bár az elején lévő felvezetés szinte képkockára ugyanúgy van a teljes filmben, mint a trailerben, tehát atomgyorsan le van rendezve (ez pluszpont), cserébe viszont a film közben néha elúsztunk picit a lelkizéssel, de még belefért.

Alapvetően ez a film az Inception öncélúbban szórakoztató (és talán kevésbé bonyolult) változata. Mintha azt mondták volna a készítők, hogy "Ha már álom, miért álljunk meg egy pagodánál? Tegyünk bele óriás golyószórós szamurájt is! Ja, és a főhős se DiCaprio legyen, hanem egy halom nagymellű, szénnésminkelt tinilány, mert miért ne." Szerintem ha így nézzük, helyesen állunk hozzá, és meghálálja magát. Én felettébb élveztem, kap egy négyest.

mondás: (4/5)
visszhang: (0/5)

A mások élete

2011.03.23. 19:00 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Das Leben der Anderen (2006) - Instant klasszikus dráma a '80-as évek két részre szakadt Berlinjéről, azon belül is egy íróról, annak színésznő párjáról, és az őket megfigyelő Stasi-tisztről.

Kelet-Berlin bemutatása már önmagában üt, mert nagyon profin kivitelezett. Szerintem konkrétan egész Kelet-Európából felvásárolták a szebbnél szebb állapotú szoci autócsodákat a filmhez. (Igaz, polszkit nem láttam...) Meg úgy egyáltalán a múlt rendszer jellemző dizájnja, enyhe kietlensége mindenhol tettenérhető. Ez mind azért fontos, mert totál hihető díszletet teremt a totál realista, magával ragadó történethez, melyben semmi oda nem illő elem, semmi hatásvadászat nincs, emiatt olyan hatásos.

Remekül éreztetik a kor (legalábbis bizonyos körökben uralkodó) közhangulatát, és ami a csúcs, hogy a titkosrendőrséget sikerült úgy ábrázolni, hogy egyetlen pofon sem csattan el, mégis mindenkin úrrá lesz a jeges rémület, amint egy váratlan látogató kopogtat az ajtaján, és nincs mese, ha ők kérdeznek, akkor mindenki elkezd énekelni. Pedig mondom, egy ujjal sem érnek senkihez. Zseniálisan hátborzongató.

A sztori megválasztása is remekül eltalált: egy egyszerű cikkről szól a dolog, melyet a főhős ír a Kelet-Németországban tapasztalható rengeteg öngyilkosságról, nyilván a rendszer kritikájának szánva. Apró dolog, a körülmények mégis naggyá, fontossá tették, méghozzá annyira, hogy két és negyed órán át nézzem miatta a filmet a fotelba feszülve.

Még rengeteget írhatnék róla, de inkább nem, megadom rá a megérdemelt ötöst, és hagyom, hogy mindenki maga nézze meg, ezt úgysem tudnám visszaadni.

mondás: (5/5)
visszhang: (0/5)

Sírnivaló

2011.03.23. 11:36 | Mainframe | 6 komment

Címkék: net magyarország szánalmas beszólok

...hogy a Wikipediát böngészve kíváncsi lennék egy-két dologra magyarul is (például hogy tudjam, hogy hívják az adott, általában szótárakban nem előforduló dolgot magyarul), és azt látom, hogy a szócikkek 90%-a olyan nyelveken elérhető, mint a tömegek által beszélt gael vagy a műszaki életben fáklyavivő maláj, de magyarul nem. Ilyenkor sírhatnékom van, komolyan. Utolsó szar balkáni porfészek vagyunk, akik az elektromos áramot és a melegvizet sem érdemeljük meg.

A család kicsi kincse

2011.03.21. 17:15 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Little Miss Sunshine (2006) - Ez egy 8@imdb-s film, amiből azért nem rohangál olyan rengeteg, illetve van benne Steve Carell, így érthető módon kíváncsi lettem rá. Hiba volt.

Az alapsztori máris több sebből vérzik. A nyitójelenetben megismerjük a film középpontját alkotó kislányt, aki szépségkirálynői babérokról álmodik, pedig nagyon nem úgy néz ki, mint aki erre termett - erről szól a jelenet, gondoltam én. Aztán pont az alkotja a fő cselekményt, hogy megnyeri a jogot, hogy valami nagyszabású gyerekszépségversenyen indulhasson. Kicsit vártam, hogy valami katartikus fordulóponton vagy zárójelenetben kiderül róla valami, ami egész más kontextusba helyezi majd az egészet, de nem. Mondjuk az ilyen "varázslatos átalakulás"-filmek erős hátránnyal is kezdenek nálam, úgyhogy lehet, hogy jobb is. Viszont így kíváncsi vagyok, hogy egyrészt a helyi előválogatón hogy a pékbe jutott át, másrészt a család miért csak magán a versenyen döbben rá, hogy jééé, ilyen elfajzott a gyerekszépségversenyek világa. Hiteltelen, béna képet fest az egész a mindenféle problémákkal közdő, naiv, de alapvetően jólelkű családtagokról, akik végül felzárkóznak a kislány mellé, és rózsaszín szirupos egyetértésben alázzák meg magukat a széles közönség előtt.

Mert erről szól a film igazából: ahogyan a család mindenféle ellentétet és széthúzást félretéve összekovácsolódik az út során a kislány körül. (Ja, nem is mondtam: road trip film ez is, annak minden szokásos elemével.) Ezt sajnos rettentően arcbamászóan, sziruposan sikerült ábrázolni, amiben az sem sokat segített, hogy talán magán Steve Carellen kívül (aki egy öngyilkossági kísérlet után lábadozó meleg bölcsészprofesszort alakít) nincsenek szerethető karakterek a filmben. Az ő alakítása is kimerül annyiban, hogy minden helyzetben, mindenkire ilyen fásultan érdektelen wtf-arccal néz, de ezzel együtt is ő a legkoherensebb, legéletszerűbb tagja a családnak. Mindenki más full idióta, de nem úgy emberileg idegesítően, mint mondjuk a Fighterben látható család, hanem úgy filmesen idegesítően, hogy folyamatosan leugatják a másikat (a párbeszédnek legalább fele ebből áll egyébként, hogy "XY, elég volt, hallgass, stb."), és mindegyikük egy-egy két lábon járó klisé.

A feltörni vágyó lúzer apa, aki mellesleg power speakeri karriert képzelt el magának, holott ránézésre is sokkal inkább a hallgatóságban lenne a helye ilyen téren, a család terheit a vállain viselő anya, aki rettentő mártírhangulatot tud varázsolni maga köré, de sosem tudjuk meg, mégis mitől olyan rettenetes az élete. Ez egyébként az egész családra igaz, majdnem falnak szaladtam, amikor a pénzügyi helyzetükön kesergés közepette azt találgatták, hogy utazzanak a versenyre: az autójukba nem férnek bele ennyien, a kisbuszuk váltós, így nem tudja vezetni a feleség (ehh...), a repülő meg nemtommiért nem volt jó. Problémák, baszod... Aztán ott a kamasz srác, akiből úgy dől a tinédzser angst, hogy már nekem is kedvem lett volna felképelni időnként. A nagyapa akár még jó fej is lehetett volna, ha nem lett volna tök idióta. (Nyomja a szövegét, amikor senki sem kíváncsi rá, trivialitásokat ad elő életbölcsességként, és még sorolhatnám...)

A mellékszereplők is dróton rángatott bábok: a kórházban az elhunytak ügyeit intéző kolléga az első kérdésre már ingerülten ülvöltözve felel a gyászoló hozzátartozónak, ésatöbbi. Aki a leginkább tereptárgy volt, az maga a kislány, aki olyan, mintha nem teljesen lenne fogalma a körülötte folyó történésekről. (Ld. nem baj, ha egy hullával a csomagtartóban kell utaznom, nem érdekel, ha a szépségverseny MC-je le akar rángatni a színpadról...)

Aztán a végén, miután mindennel befürödtek, mindenki leégette magát, de közben forgatókönyvszerűen megszerették egymást, hazaindulnak a romos VW-kisbusszal (ami önmagában egy szimbólum, tudom...), én meg nézek, hogy ennyire másképp működöm, mint mindenki, vagy csak rossz kedvem volt, és ezért lett ez a legnagyobb jóindulattal is csak egy 2,5... Nagyjából mindegy is.

Ja, a címfordítás viszont jó.

mondás: (2,5/5)
visszhang: (0/5)

Hajógyári sziget nightlife körkép

2011.03.19. 21:18 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: kép hely kalandjaim társaság

Úgy tűnik, én csak spontán tudok elkeveredni ilyen partikba, de valahogy adott időközönként elkerülhetetlenül utolérnek az alkalmak. Most például 14-én este dobta fel Haszprus barátom az ötletet, hogy nézzünk ki a Hajógyárira, mivel aznap este van kombinált belépő, ami jó az összes helyre. A Dokkon/Coronitán kívül még nem voltam ott máshol, így kaptam az alkalmon. 8-tól bemelegítés, 1-kor érkezünk, a többit pedig alább követhetitek:

tovább is van, mondjam még? »
mondás: (4,5/5)
visszhang: (0/5)

Impossible Mission - 1

2011.03.05. 12:54 | Mainframe | 15 komment

Címkék: folytatásos

Feladvány még nem volt a blogon, de kitaláltam egyet, amolyan Mainframe-eset (=hogy beledögöljetek, olyan nehezet). Elképzelhető, hogy lesz folytatása is, újabb megoldandó dolgokkal, de egyelőre ez a definit feladat jutott az eszembe egyik nap, midőn egy számot hallgattam. Tehát:

Van egy francia előadó, ám én nem vagyok kíváncsi a nevére.
A formáció neve, amivel alkot, egy angol személynév, ám én nem is erre vagyok kíváncsi.
Van egy számuk, melynek címe spanyolul van, és egy másik, közismert dal címe, ám ez sem érdekes.
Ebben a számban többször előfordul egy bevágás egy régi filmből, melynek a címe egy híres mondat Shakespeare egyik híres drámájából, de a film címe sem érdekel.
A bevágott részlet arról szól, hogy emberek meglátnak valamit, ami hihetetlen, amitől nagyon megdöbbennek...

A kérdés: Mi az, amitől így megdöbbentek az emberek?

Sok sikert. >:D
Ja, és Heorogrim nem játszik. :P

Roma rasszizmus

2011.03.04. 01:33 | Mainframe | 6 komment

Címkék: média magyarország szánalmas beszólok

Itt ez az eset a villamosmérnök srácról, akit a kollégiuma előtt megvert egy csapat roma. Reagálnom kell rá, mert egyrészt példaértékű, másrészt roppant tanulságos.

Először is végre-valahára mindkét irányban alkalmazzák a hasonló, rasszista indíttatású bűncselekmények megfelelő szankcionálására meghozott törvényt, és ezzel is egy kicsit kevesebb pozitív diszkriminációnak teszik ki a sokat emlegetett kisebbséget, akik köztudomásúlag utálják a diszkriminációt, így gondolom most ők is örülnek, ami a leghelyénvalóbb reakció ebben a helyzetben.

De ami még fontosabb: olvassuk végig a cikket, és vonjuk le a tanulságot abból, hogy majdnem mind a hét elkövető halmazati büntetést kapott korábbi dolgok miatt. Mennyire kell ehhez szarni az egész rendszerre, hogy drog miatti, egy hét múlva lejáró egy éves próbaidőn nekimenjen valaki az utcán egy hazafelé tartó egyetemistának? Értitek az ügy legrémisztőbb részletét? Hogy az elkövetők vagy ennyire szélsőségesen ostobák, vagy ennyire biztosak a saját jogi sérthetetlenségükben, hogy a fejük felett lógó lopási, droggal kapcsolatos, és egyéb (van egy különös visszaeső is, miért ne lenne) bűncselekményekkel együtt is az utca császárát játszák, és nem érdekli őket se térfigyelő kamera, se egy komplett kollégium, mint szemtanú, se semmi. Zseniális érzékkel súlyosbítják a helyzetet kiskorúak, fegyver és rasszista jelszavak bevonásával, aztán a bíróságon meg sírnak, amiért kapnak 2-4-6 éveket. Mintha nem erre kéne számítania hasonló dolgokért minden jogállamban élő értelmes embernek. Náluk ebből valamelyik tényező láthatóan hiányzott, vagy legalábbis úgy gondolták, hogy hiányzik.

Egyrészt álló ovációval üdvözlöm a jogrendszerünk kevés diadala közül talán az elmúlt idők legemlékezetesebbjét. Igazából csodálkozom, hogy nem a mérnökgyereket tették hűvösre, amiért rájuk támadt, ahogy azt a belváros mellékutcáiban esténként az egyetemisták köztudomásúan szokták: nekimennek 7 fős roma bandáknak (tudom, család, az utcán ezek szerint kb. egyenértékű a kettő), némelyik intézményben még tesinek is elfogadták állítólag.
Másrészt viszont keveslem. Igen, keveslem. Majdnem mind visszaeső. Láthatóan a legkisebb habozás vagy megbánás nélkül csinálnak ilyesmit, tehát a társadalommal való együttműködésre, az abba történő hasznos beilleszkedésre abszolút alkalmatlanok, a börtön után csak méginkább azok lesznek. Viszont nem lesznek elég öregek ahhoz, hogy veszélytelenek legyenek. 7 ereje teljében lévő igazi, vérbeli bűnöző fog kijönni onnan, amint letelik ez a pár év, visszailleszkedni, normális életet élni nem tudnak majd, úgyhogy borítékolok egy legalább ilyen durva, vagy ami még valószínűbb: sokkal durvább bűncselekményt, amit el fognak követni. Úgyhogy az egyik legpesszimistább gondolatkísérlet végeredményeként sikerült 7 halálos áldozatot gyártani, aminek kapcsán legközelebb majd bevonulhatnak a jól megérdemelt 15-20-25 évükre, ami után talán már nem lesz velük gond. Csak mert megszavazunk nekik egy olyan bizalmat, amiért nem tettek semmit, sőt, ellene annál inkább. Ezért mondom én azt, hogy ennyiből is bőven kiderül, milyen emberek, és nyugodtan rájuk lehetne rohasztani a lakatot.

Kegyetlen vagyok? Nem, én vagyok az emberiség legnagyobb barátja.

A harcos

2011.03.02. 02:38 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

The Fighter (2010) - Nagyon röviden összefoglalható, miért jó ez a film: mert totál reális, hétköznapi dolgokat boncolgat, hétköznapi tálalásban. Valódi dolgokról szól, valódi karakterek vannak benne, cserébe megkímélnek minket majdnem az összes hatásvadászattól, amit ilyenkor a rendezők előszeretettel zúdítanak az emberre.

Mark Wahlberg nekem még mindig kicsit körvonalas színész, de ehhez a karakterhez jól ment. Christian Bale meg egy zseni. Totál méltatlannak érzem, hogy csak azon megy a bulvár-csámcsogás, hogy mennyit fogyott ezért a szerepért. Az meg mintegy mellékes, hogy elénktesz egy bazi összetett, bazi nehezen eljátszható személyiséget totál brilliáns módon. Zseniális volt még a white-trash "naccsalád" megjelenítése, az agyam eldurrant tőlük, de éreztem, hogy itt ez volt a kívánt hatás. :)

Az egyedüli fél pontot ott bukja el a film, hogy a fontosabb meccsek forgatókönyve kicsit az ilyenkor szokásos klisékbe esik bele (padlóra küldik, de valaki a sorsfordító pillanatban bemondja neki azt az egy-két kulcsszót, amitől hirtelen nyer), illetve hogy aki már akár csak egy bokszmeccset is látott, az is leveszi, hogy totál fantasy, amit itt a ringben bemutatnak. Több premier plán jelenetben állnak egymással szemben leengedett karral, és osztják egymásnak felváltva az olyan ütéseket, amiktől egy jólnevelt bronzszobor is lefeküdne. Nem értem ez miért kellett, mikor amúgy totál eltaláltak mindent a filmmel kapcsolatban. Így lett 4,5.

mondás: (4,5/5)
visszhang: (0/5)

Steampunk ámokfutás a városban + Instant

2011.02.27. 16:51 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: hely kalandjaim társaság

Kezdődött az egész azzal, hogy nagy össz-steampunk találkozó és fotózkodás volt a Hősök terén, ami a napsütés ellenére fennálló hideg miatt elég rövidre sikerült végül (ezt sajnálom, de nyilván lesz még ilyen akár a közeljövőben is). Aztán a társaság együtt felkerekedett, és átgyalogolt a Közlekedési Múzeumba, ami nem tudom hogy, de eddig nekem kimaradt. Pedig rendkívül érdekes volt, és megadta az alaphangulatot, hogy az előtte kiállított gőzmozdonyt egy hirtelen ötlettől vezérelve sikerült jól megmászni a fél társaságnak (azért elég para volt, kurva magas, és akkoriban a balesetvédelem és az ergonómia még nem olyan előkelő helyen szerepeltek a tervezés prioritási listáján, mint ma). Ha ezekről elkészülnek a fotók (utóbbiról én érthető módon nem készítettem, épp az életemért aggódtam a mozdony oldaláról lógva n+1 méter magasan), majd linkelek és/vagy kiteszek párat, ahogy a készítő kopirájtja lehetővé teszi.

Aztán a múzeumban ránkcsodálkoztak, mivel a társaság nagyobb része a fogaskerekes kiegészítők nélkül is szembeötlő (esetenként korhű) ruházatot viselt, egyszóval jól mutattunk abban a környezetben, gondolom. Ez eleinte szórakoztató és mókás volt, de én nagyon hamar eluntam az unatkozó teremőrnénik zavaróan vallatótisztes stílusban előadott kérdéseit (amiket hálisten nem elsősorban nekem, hanem inkább a lányainknak címeztek), miszerint ez miből van, ezt hol vette, ez mennyibe került... Szép, hogy érdeklődnek, csak a mérték, meg a stílus.

Aztán páran végre meghatároztuk, mitől punk a steampunk, ugyanis levontam egy olyan következtetést a társaság eddigi jópár programjából, amin ott voltam, hogy előszeretettel dobatjuk ki magunkat helyekről. Persze semmi durvára vagy drasztikusra nem kell gondolni, csak itt a múzeumban is kicsit kevésbé szívbajosan álltunk a dolgokhoz, mint általában az emberek. Szerintem minden egyes teremőr fellélegzett, amikor eljöttünk végre, mert addig mindent megfogdostunk, amit csak lehetett (mondjuk kicsit túlzottnak is éreztük az aggódásukat, lévén nem kínai vázákról és Monet-festményekről, hanem legnagyobb részt ipari gépalkatrészekről és kellékekről van szó, amik talán kibírnak némi gyűrődést).

Ezután megszálltunk egy kínait, evés céljából, és kb. a folyamat felénél tűnt fel, hogy a társaság egy részét elvesztettük a New York kávéháznál, ahová egy félreértett poénos beszólásnak köszönhetően bementek. Mázli, hogy közülük az egyik srác cserkész volt (meg hogy az egyik igen könnyen megismerhető tag remek időzítéssel kiment körülnézni), simán visszataláltak.

Aztán az este hátralévő részében az Instantban tettük próbára a hozzánk közel ülőket, akik láthatóan nem tudták, mire vállalkoznak. Én változatlanul kedvelem a helyet, jól ki van találva (a budapesti éjszakához képest nagyjából mérsékeltek az italárak is), bár most le volt zárva az emelet valamiért. Egyetlen hátrány talán a dohányzó és nem dohányzó helyek el nem választása, iszonyat füstszagú tud lenni a cuccom egy ilyen este után, bár ez nagyjából bárhol így van. Tetszik viszont a széles és érdekes zenei kínálat, ami a helyen van, nem egyszer jött meg itt a kedvem a bulizáshoz olyan estéken, amikor alapvetően nem volt. Bár hozzá kell tenni, nincsenek mindig a helyzet magaslatán, egyszer például egy különösen jó szám után lementem a pultos srácot megkérdezni, hogy ez mi volt (akkor még nem lapult mindenki zsebében SoundHound), mire mondta, hogy a last.fm valamelyik rádió-módjából ment, és nem tudja visszanézni. :) 

A hely sorsa egyébként pontosan az lett, amit megjósoltam már a WB-eset másnapján: az idióta rendelkezéseknek köszönhetően kilométeres sor volt előtte amikor kijöttem, és a szekusok nem engedtek vissza annak dacára, hogy bent volt a társaságom és a cuccom is. Ja, és természetesen bent pontosan ugyanolyan kondíciók, amik mellett bármikor kialakulhat egy hasonlóan balesetveszélyes helyzet, mint a WB-ban. Meg kéne tanulni, hogy az élet nem kipárnázott gumijátszótér, történnek rossz dolgok, de emiatt nem kéne azok életét keseríteni, akiknek egyébként nem lenne semmi baja.

Ezzel a malőrrel lerontva a pontszámot talán egy három és felet kap a hely. (Nem a rendezvény, vagy a nap! Annak azért több jár.) Sokmindenen lehetne javítani, de az összhatás jó. Viszont ha ez lesz a módi, ami most, úgy nem biztos, hogy gyakran fogok jönni, vannak más bejáratott helyek, ahol örülnek nekünk, és nem szívességet tesznek azzal, hogy beengednek, MÉG mérsékeltebbek az árak, és nem mellesleg azt sokkal könnyebb igazi törzshelynek érezni, mint ezt. Igaz más kategória is, de az élmény pozitívabb, és kész.

mondás: (3,5/5)
visszhang: (0/5)

süti beállítások módosítása