Agora (2009) - Ahány kampányfilmet már kaptak a keresztények, már bőven ideje volt egy ütősebb kontrának is, kár hogy az Agora, bármilyen jól is sikerült (nagyon jól sikerült, nyugi), totál ismeretlen.

Az alexandriai, Hüpatia nevű filozófusnő személye köti össze lazán az eseményeket. Ott kapcsolódunk be, amikor a római birodalom már két részre szakadt, de a kereszténység még csak egy megtűrt, kis vallás. Aztán persze kinövi magát, és jönnek a társadalmi súrlódások, amiket nem próbáltak kozmetikázni, pedig ugye szokás. Itt teljesen vállaltan elborultak, kegyetlenek, és sokszor aggresszíven ostobák a keresztények, és ez a tény önmagában megdobogtatta a szívemet (és ez egyenes arányosságban eredményezte a pontjelző felfelé kúszását is).

Tetszett, hogy bár Hüpatia áll a középpontban, azért ki tudott zoomolni a cselekmény pont annyira, hogy ne érezzük kisstílűnek a témaválasztást. Jól megvalósították a tömegjeleneteket is, hatásos lett az egész látványvilág.

A lezárás is jó lett, nem próbálták egyik irányban sem túlzásba vinni, a realizmust úgy érzem, nagyon előtérbe helyezték az egész film során. Persze a végső vívmányról sosem tudhatjuk meg, hogy valóban rájött-e, ennyi fikció belefér.

Simán megadom a négyest, ami majdnem négyötöd.