Egyszer minden út véget ér.
Az utolsó napon egyáltalán nem készültek képek. (A videózást meg már Frankfurtban abbahagytuk.) Egyrészt az idő is rendkívül elromlott Prágában, a releváns időszakban (értsd: amikor épp várost néztünk) folyamatosan esett. Mára még a Vencel tér volt betervezve, ám odaérve az impozánsnak mondott épületek egyáltalán nem nyerték el a tetszésünket, nyilván a tartalmuk lett volna érdekes, de az ilyen jellegű programok kevés kivétellel abszolút kimaradtak a programunkból, a mai napon sem terveztünk szakítani ezzel a hagyományunkkal. Kedvünk sem volt sok (ld. még: szar idő), így egy korai ebéd után (Meki, ami mindenhol konzisztens és rizikómentes) úgy határoztunk, hogy most már nincs más hátra, ideje hazafelé venni az irányt.
Némiképp átterveztük az alapértelmezett útvonalat, mivel az Szlovákián át jött volna, ám mi inkább az osztrák autópályaminőségre szavaztunk így látatlanban, abszolút minimális kitérő mellett. Idővel a kutakon kapható dolgokon megjelentek a magyar nyelvű információs szövegek is, majd teljes valójában át is léptük a határt (végre alnélkül, hogy megállítottak volna), és meglepően hosszúnak tűnő vezetés után haza is értünk. Komolyan, odafelé rövidebbnek tűnt, pedig ugye általában fordítva szokott lenni a dolog.
13 nap és 12 éjszaka alatt összesen nagyjából 4230 km-t vezettünk, azaz napi átlag 325,4 km-t. 11 határt léptünk át (a különböző morális határokat nem számítva), 10 országban jártunk (és követtünk el ismételt és súlyos gyorshajtást, reklamáció eddig nem érkezett), 11 várost fedeztünk fel többé-kevésbé, ezalatt 2466 fotót és videót készítettünk kb. 12 GB terjedelemben. Összesen 4 alkalommal gyűlt meg a bajunk kisebb mértékben a hatóságokkal, ebből 2 határon történt, 2 simán közutakon. Most jönne, hogy mennyi pénzt költöttünk el ezalatt, de az censored. Egyébként meglepően nem sokat, mindketten jóval többre számítottunk (én konkrétan kétszer ennyire). Utunk fő támogatói: Suzuki, HTC, iGO, Globus Konzervipari Nyrt., Red Bull, VISA, Accor, NoBass autóhifi (bocsi H, nem lehetett kihagyni :D). Kommunikációs partnerünk nem volt (hacsak nem mi ketten egymásnak). Hőseinket az Otthoni Gardrób™ öltöztette.
Én tanulságosnak ítélem meg az utat. Ami az egészben teljesen egyedi volt, az az, hogy rövid idő alatt Nyugat-Európa kb. teljes keresztmetszetét láthattuk, nem csak 1-2 kiemelt helyet. Illetve így előre úgy érzem, pozitív érzés lesz alkalmasint úgy visszamenni bármelyik érintett városba, hogy már legalább egy-két helyet, utcát, főbb csomópontot ismerek, és nem vagyok teljesen elveszve. Van az a szó, hogy "világlátott". Az út szerintem erősen efelé az állapot felé tolt minket, persze mindig van hová továbbmenni, nagy a világ.
(Eurotrip, 13. nap - 2011.07.08.) (előző nap)
Olvass az útról Haszprusnál is.
