mozgás

tömeg

máshol

Váratlan találkozások - 12. nap

2011.08.22. 17:35 | Mainframe | 2 komment

Címkék: kép kalandjaim folytatásos

A megfelelő pillanatban határozottan balra rántva a kormányt Prágában kötöttünk ki Budapest helyett. Utunk a végéhez közeledik.

 

Ez azért nem volt ilyen triviális, mindjárt el is mondom, miért. Kezdjük azzal, hogy egy kúton, mikor megálltunk tankolni, odajött egy rettentő alternatívan kinéző kiscsaj (de tényleg, még nekem is bőven sok volt, pedig én nagyjából bírom), hogy a barátaival Pilzenbe mennének, de ha lehetséges, akkor a mi autónk hátsó ülésén. Én röviden bemutattam neki az autóban uralkodó állapotokat (maradjunk annyiban, hogy nem ragadtatnám magam a "rend" szó használatára ezzel kapcsolatban) annak illusztrálására, hogy mennyire férnének ők be ennek tetejébe, illetve totál biztos voltam benne, hogy ha én most összeszedem nekünk ezt a punkgótot majdnem a teljes útra, Haszprus kitér a hitéből (ő ekkor ugyanis nem tudom mit csinált éppen, de nem volt ott). Erre megjött Haszprus, és legnagyobb meglepetésemre tovább tárgyalt a csajjal, mert (későbbi elmondása alapján) szimpatikus volt neki, simán elvihettük volna (aztán végül ő is a csomagjaink kiterjedésére hivatkozva volt kénytelen elrontani a kedvét). Levontuk a következtetést, hogy ilyen külsővel, mint ennek a társaságnak volt, nem kis feladat lehet a stoppolás, mert Lisbeth Salander hozzájuk képest barbibaba.

Utunk a továbbiakban sem zajlott kalandoktól mentesen, mivel Mf épp kiélvezte a német autópályák minden örömét, és nyélléhajtotta a szegény kis Suzukit (ami itt jegyzem meg, meglepően jól bírt mindenféle gyűrődést, pedig sokszor oda lett lépve neki rendesen). Történt eközben, hogy egy pár kilométerrel odébb már elhagyott, majd most meglepetésszerűen felzárkózó sima fehér fasztudjami (Opel? Haszprus, megvan ez még neked?) besorolt elém a belső sávba a maga tötymörgős tempójában (mint később kiderült, ez a tempó pontosan a 100 volt), én meg rámásztam hátulról alsó hangon 130-cal, és a kicsit sem vidám kommentárom folyamát csak a hátsó ablakában, egy ledes kijelzőn felvillantott "Polizei, folgen" felirat tudta félbeszakítani.

Hát igen, úgy néz ki, bevonzottuk a német autópályarendőrséget, abból is a titkosat, ugyanis mint említettem, az autón sem volt semmi jelzés, plusz amikor a közeli parkolóban való megállás után kiszállt a két fiatal közeg, pontosan úgy néztek ki, mintha a hajógyáriról jönnének éppen. A neonszínű partipólók legalábbis elég ütősek voltak (és még arra vették rá a láthatóságit, csak a miheztartás végett, gondolom). Az én oldalamon behajoló jóember azonnal rákérdezett, hogy a százas táblát láttam-e, mire én a Tizedes és a többiekből tanult őszinte meglepetéssel az arcomon adtam elő, hogy "Éééén? Neeeeeeeeem... Milyen táblát?" Illetve rövid gondolkodás után még közöltem, hogy ez mind azért történhetett, mert annyira élvezzük a remek autópályáikat, ahol nincs sebességkorlát, de ígérjük, hogy mostantól baromira figyelünk ám, istenbizony. Haszprustól megkérdezte a másik arc, hogy honnan jövünk, mire ő Frankfurt helyett valamiért helyénvalónak érezte bemondani Amszterdamot. Azt hiszem itt hangzott el a "Szálljanak ki a gépjárműből, nyissák ki a csomagtartót, és pakoljanak ki." varázsige. Plusz Haszprussal még a napszemüvegét is levetették, igaz nem ő vezetett. :D

Nálam nyilván megint megtaláltak mindent, ami totál illegálisnak néz ki, a por alakú C-vitamintól kezdve a Vicodinos dobozban lévő koffeintablettáig, de megint mindenről első szóra elhitték, hogy ez számukra nem érdekes. Ez annyira idegesített, hogy a csávó helyett a legalitás illusztrálása végett én magam kóstoltam meg az ujjam hegyével a C-vitamint, mint a Piedone, nehogymár ez a mozzanat maradjon ki. Végül közepesen hosszas pakolászás, ellenőrizgetés után a jogsimat, illetve Haszprus netbookját vitték el ellenőrizni a betelefonálós módszerrel, de egyikünkről sem derült ki, hogy kokainbárók lennénk, így továbbengedtek minket. Haszprus a kicsit feszült újraindulás közben bedobta, hogy szerinte azért kérdeztek rá, hogy van-e nálunk drog, mert ők akartak volna eladni nekünk, a kinézetük alapján simán hihető feltevés. :D Csak sok-sok kilométerrel odébb esett le mindkettőnknek, hogy ha ehhez még van a hátsó ülésünkön egy igen kemény kinézetű punk társaság (akiknél ki tudja, mi van), akkor kurvaélet, hogy a seggbekúrós börtönben ért volna minket az este, nem Prágában.

Mert így hálisten azért megérkeztünk az úticélunkhoz. Itt kicsit elkényelmeskedtük az időt, de szükség is volt rá. Elmentünk körülnézni egy bevásárlóközpontban, és beszereztünk pár hiányzó dolgot a felszerelésünkhöz (én például akksit a telefonomba, ami útközben megadta magát). Elfoglaltuk a szállásunkat is, ezúttal az Accor cég Ibis nevű szállodaláncának egy tagját vizsgáltuk be, és ez is abszolút megnyert minket. (A városba megint szürkületre jutottunk be, ez valami menetrend lehet nálunk.)

Éppen csak elkezdtük a felfedezőtúránkat, mikor Haszprusnak leesik, hogy Imó barátunk épp Prágában él és dolgozik, tehát miközben sétánkat a Károly-híd felé vettük, fel is hívta, hogy hátha ráér, és elmondja, mit érdemes megnézni. Nem csak hogy ráért, de pont a Károly-hídon volt a hívás pillanatában a barátnőjével, így kiegyeztünk abban, hogy megvár minket. :) Így ő is bekerült a nap váratlan találkozásainak a sorába. Jó volt végre egy ismerőst látni, és valóban elmondta a környék látnivalóit a mi időnkhöz igazítva, így a legjelentősebbekről nem maradtunk le, és sehová sem kellett potyára odamennünk, hatalmas segítség volt ez akkor. (Ha olvasnád, ezúton is köszönjük! :) )

A leghasznosabb tanácsa az volt, hogy az a színes csíkkal (talán kék volt) ellátott parkolóhelyek a lakóknak vannak fenntartva, ezért érdemes lenne elállnunk onnan, mert úgy negyed órán belül jön a tréler, ha nem, ezt igen komolyan veszik. Így erős tempóban mentünk vissza érte, nehogymár a célegyenesből kelljen Budapestig sétálni...

Aztán megnéztük a belvárost, az éjjeli világítással minden teljesen jól nézett ki. Tetszett ez a középkori, óvárosi hangulat. Ja, és végre láttam éjjel is nyitvatartó szuvenírboltokat, ami teljesen releváns ötlet ilyen helyeken, nem is értem, máshol ilyen miért nem volt. Lementünk a Moldvához is, ami ott a városban teljesen hozta a Duna színvonalát (míg például a Szajna abszolút nem tudott lenyűgözni Párizsban). Elég hosszas séta és nézelődés után vonultunk vissza végül a szállásra, hogy a holnapi utolsó napra relatíve frissek legyünk.

Galéria

Mai útvonal

(Eurotrip, 12. nap - 2011.07.07.) (előző nap) (következő nap)

Olvass az útról Haszprusnál is.

A bejegyzés trackback címe:

https://mainframe.blog.hu/api/trackback/id/tr593089569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása