Brüsszel. Ugye mindenki erre gondolt a térképre nézve? Mi mindenképp, és mivel a mi kezünkben volt a kormány, te hiába gondoltál másra, mi itt kötöttünk ki.
Reggeli után dinamikusan elszakadtunk Brugge-tól, pedig nagyon tetszett, nagyon szerettük, de Brüsszel, és további céljaink hívtak.
Egy egészen rövid vezetés után a fent említett, több szempontból is híres városba érkeztünk, és már-már szokásosnak mondható "bemutatkozó" krúzolásunk során egyértelművé vált számunkra, hogy gyökeresen másra vagyunk kíváncsiak a városban (én nyilván megint az óvárosra és a történelmi kincsekre izgultam rá, Haszprus pedig a modern részre meg a felhőkarcolókra). Ennek folyománya volt végül, hogy eddigi rutinunkkal szakítva külön-külön fedeztük fel a várost. Úgyis volt két fényképezőgépünk, Haszprus vitte a nagy Canont, én a kompakt Sonyt, megbeszéltünk egy találkozási helyet és időpontot, aztán ment, ki merre látott több olyasmit, ami érdekelte. Az útikönyvekről eddgire teljes mértékben lemondva, viszont kiváló alternatív lehetőségeket felfedezve úgy indítottuk a városnézést, hogy bementünk a legközelebbi Accor-hotelbe (amit ha épp nem lett volna az orrunk előtt a konkrét esetben, a GPS is kiválóan megtalált volna nekünk), majd a recepciós hölgytől angyali mosollyal kértem egy turistatérképet, lévén az eddigi helyeken is a hotelben kapott térképekkel tudtunk a legjobban tájékozódni. Rajta vannak kiemelve a látnivalók, a város irreleváns része nincs ott, nem kell cipelni magammal 50 oldal felesleges leírást, amit útközben úgysem olvasok el, stb. Megfizethetetlenül jó.
A külön-külön városnézés most az én kezembe is egyedi lehetőségeket ad posztszerkesztési szempontból. Nem egy, hanem két galériában tekinthetitek meg a mai fotókat, és választhattok (aztán úgyis megnézitek majd mind a kettőt, de azért most játsszuk ezt):
Gyertek velem felfedezni Brüsszel tradicionális látnivalóit
vagy
Menjetek Haszprussal, hogy láthassátok Brüsszel modern értékeit
Értelemszerűen csak a saját élményeimet tudom összefoglalni napközbenről. Az egész úgy kezdődött számomra, hogy megtaláltam a város (és az egész út, sőt, szerintem az egész világ) legpszichedelikusabb mellékhelyiségét. Fogalmam sincs, miért így csinálták meg, de belül színes ledes világítás, csillámos felületek mindenhol, a bejárat körül egész komoly mesterséges vízesések (ilyen audiosegítség esetleg?), az egyik konkrétan az átlátszó küszöb alatt futott át patak formájában (nem is, rájöttem, vámpírok ellen van). Aztán az állóhelyeket két műanyaglap közé tett folyadékkal díszítették, ami ha ráállt valaki, a ránehezedő súlytól folyamatosan változtatta a formáját, kavargott. Az egész helyiséget sejtelmes félhomályig világították meg, és ilyen forgóvillás beengedőrendszeren át lehetett bejutni. Szerintem eltévedtem, és ez igazából valami látványosság volt. Másképp nem tudom értelmezni.
Ezután a "turistás" részben mászkálva annyi magyarral futottam össze, hogy esküszöm, még otthon sincs ennyi. Két magyar csajjal, akikkel először találkoztam, még le is álltam picit beszélgetni, lévén ilyen, triviálisnak nem nevezhető távolságban az anyaországtól már megörül az ember a honfitársaknak. Aztán a második, harmadik és sokadik magyar társaságra már csak épp hogy, vagy sehogy sem köszöntem rá, annyira hülyén jött volna ki. :D A jelentős brüsszeli magyar jelenlét legkézzelfoghatóbb jele egy magyar nyelvű krétafelirat volt egy random macskaköves utcán, a képek között megtaláljátok. Én ott és akkor kicsit lehidaltam tőle, lévén ekkor már több, mint 8 napja nem hallottam magyar szót, kivéve itt, ugye.
Kihagyhatatlan megálló persze a Manneken Pis, amit már hallottam valahol, hogy újabban felöltöztetnek, de élőben azért így is eléggé fura hatást keltett. Aztán leginkább spontánul mászkáltam és néztem épületeket, így eljutottam a város (gyalog) egész távoli részeire is, illetve meg akartam nézni a város folyóját, a Senne-t is. Aztán később kiderült, hogy ez elég rossz ötlet, mert annak a partja bevándorlók által lakott gettóövezet, amin így végül sikerült látványosan turista-kinézettel végigsétálnom, kicsit sem veszélyes módon. Ráadásul a folyó nagyon durván be van építve, plusz most túrták a partját, tehát nagyjából semmi nem látszott belőle. Felesleges kitérő volt, legfeljebb annyiból nem, hogy fotóztam pár teljesen igényes, és nem összefújt házfalfestményt pontosan a gettókörnyéken. Viszont azért nem sír a szám, mert útbaesett, és az oda- és visszaúton csupa szépet és érdekeset láttam, többek közt a királyi palotát, a parlamentet, A Szt. Mihály és Szt. Gudula-katedrálist, a Fekete Tornyot (nem volt a tetején Szauron, pedig vártam...), ésatöbbi.
Miután újra egyesítettük erőinket, még egyvalamit feltétlenül meg akartunk nézni Brüsszelben: a város egyik jelképének számító Atomiumot. Ide az utolsó csoport valamikor a délután közepén mehetett be, megintcsak mi a faszért, nem értem... Sebaj, kívülről szénné fotóztuk (szénatommá, esetleg, bár molekulára igazából jobban hasonlít...), aztán továbbálltunk utunk fordulópontja felé, ami ma is titok marad. Így a mai útvonalról, és a következő szállásunkról is holnap.
(Eurotrip, 8. nap - 2011.07.03.) (előző nap) (következő nap)
Olvass az útról Haszprusnál is.
