Most olvastam, hogy egy ruandai népirtással kapcsolatos tárgyaláson négy arcnak 81 évet osztottak ki. Azonnal az volt az érzésem, hogy ez pont lófaszra sem jó.
Az ilyen népirtásos helyzetekkel az a baj, hogy nyilván mindenki mutogat maga fölé, hogy ő mondta, és ilyenkor nincs olyan opció, hogy nem. Ez egyfelől még igaz is, de másfelől meg egy népirtó hadsereg felsővezetésébe nem a kiváló tanulmányi eredmények miatt szokás bekerülni. Ott van még az is, hogy a népirtást annyira szélsőségesen lincshangulattal kezeli a közvélemény, hogy lehettél te akár kamaszkorú gyalogbaka, akkor is elmeszelnek a fél életedre, mert különben a nép felgyújtaná a bíróság épületét. Ez nem is azért rossz elsősorban, mert olyanok kerülnek rács mögé, akikkel simán kibaszott az élet, hanem mert így az utolsó gyalogbakák is úgy közdenek, hogy inkább meghalnak a harctéren, mintsem megrohadjanak a börtönben, aztán 70 évesen szabaduljanak (már ha addig nem öli meg őket a többi rab, ami gondolom a tetteik népszerűsége miatt könnyen megtörténhet).
Erre mind kitaláltam egy tökéletes megoldást. Kell egy törvény, ami meghúz egy definit vonalat létszámban, rangban, funkcióban, akárhogy, a lényeg csak az, hogy elkülöníti a felsővezetést a sereg többi részétől. A felsővezetés számára egy büntetés létezik: a kivégzés. Nincs jutalomüdülés valami fegyintézetben, meg még ki tudja mi, ez nem az a kategória. Ezzel párhuzamosan a derékhad viszont minimális büntetést kap: pár év börtön, közmunka, bírság, ilyesmi. Ez több dolgot is eredményezne. Először is a harci morál hirtelen lezuhanna, mert ha elfognak, megadod magad stb., akkor nem kötelet kapsz vagy 30 évet, hanem egy kis ejnyebejnye, és már mehetsz is. Persze csak ha nem voltál valaki jelentős az ügyben. Ha az voltál, akkor viszont nincs magyarázkodás meg tolerancia, megy a zsák a fejedre. Mert ugye manapság hosszasan vizsgálják, hogy ki mit csinált a konfliktus alatt, ki miért felelős. Aki felsővezető, az felelős, pont. Csak a pozícióját kéne vizsgálni, ami mennyivel egyszerűbb dolog, mint olyasmi, hogy ki kinek mit mondott, mire adott parancsot stb.
Ki akarna így vezetői helyre kerülni? Ki adná az arcát az egész bulihoz? Még extrém kényszer esetén is úgy kerülnék a magasabb beosztást az emberek, mint a pestisest. Ha nincs elég vezető, nem elég szervezett a sereg, kevésbé hatékonyan visel hadat, könnyebben legyőzhető. Arról nem is beszélve, hogy sokkal kevésbé lelkesen robbantgatnának ki ilyen akciókat is, ha egyszer közismert lenne a végeredmény, miszerint népirtásból nem lehet nyugdíjba menni. A mostani per alapján pedig sajnos lehet, ezt alapvető problémának érzem.
Egy morális kérdés van még, amin fennakadhatunk: mi a helyzet a saját szakállukra kegyetlenkedő közkatonákkal? Abszolút anélkül, hogy védeném őket, az első érvem az lenne, hogy nekik a kegyetlenkedésre elsősorban a háborús helyzet teremtette meg az alapot, a lehetőséget. Ha a dolgos hétköznapjait élné valahol a szavannán, akkor nem lőne bele naponta tíz-húsz embert az árokba, igaz? Akkor talán vegyük ki alóla a háborút, és mehet vissza dolgozni. Ha meg olyan szélsőségesen deviáns, hogy normál élethelyzetekben is öl, akkor az egy rendőrségi, büntetőjogi kategória, és majd ők egy külön eljárás során lerendezik. Érzem persze, hogy sok gyászoló rokon igazságérzete marad így kialégítetlenül, de úgy érzem a népirtások nehezítése és megszüntetése nagyobb prioritás.
Na, ez volt egy újabb rész az Mf-féle szép új világ zseniális ötleteiből, amik soha a kurva életben nem fognak megvalósulni, pedig jól hangzanak. Remélem élveztétek.
