mozgás

tömeg

máshol

A család kicsi kincse

2011.03.21. 17:15 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Little Miss Sunshine (2006) - Ez egy 8@imdb-s film, amiből azért nem rohangál olyan rengeteg, illetve van benne Steve Carell, így érthető módon kíváncsi lettem rá. Hiba volt.

Az alapsztori máris több sebből vérzik. A nyitójelenetben megismerjük a film középpontját alkotó kislányt, aki szépségkirálynői babérokról álmodik, pedig nagyon nem úgy néz ki, mint aki erre termett - erről szól a jelenet, gondoltam én. Aztán pont az alkotja a fő cselekményt, hogy megnyeri a jogot, hogy valami nagyszabású gyerekszépségversenyen indulhasson. Kicsit vártam, hogy valami katartikus fordulóponton vagy zárójelenetben kiderül róla valami, ami egész más kontextusba helyezi majd az egészet, de nem. Mondjuk az ilyen "varázslatos átalakulás"-filmek erős hátránnyal is kezdenek nálam, úgyhogy lehet, hogy jobb is. Viszont így kíváncsi vagyok, hogy egyrészt a helyi előválogatón hogy a pékbe jutott át, másrészt a család miért csak magán a versenyen döbben rá, hogy jééé, ilyen elfajzott a gyerekszépségversenyek világa. Hiteltelen, béna képet fest az egész a mindenféle problémákkal közdő, naiv, de alapvetően jólelkű családtagokról, akik végül felzárkóznak a kislány mellé, és rózsaszín szirupos egyetértésben alázzák meg magukat a széles közönség előtt.

Mert erről szól a film igazából: ahogyan a család mindenféle ellentétet és széthúzást félretéve összekovácsolódik az út során a kislány körül. (Ja, nem is mondtam: road trip film ez is, annak minden szokásos elemével.) Ezt sajnos rettentően arcbamászóan, sziruposan sikerült ábrázolni, amiben az sem sokat segített, hogy talán magán Steve Carellen kívül (aki egy öngyilkossági kísérlet után lábadozó meleg bölcsészprofesszort alakít) nincsenek szerethető karakterek a filmben. Az ő alakítása is kimerül annyiban, hogy minden helyzetben, mindenkire ilyen fásultan érdektelen wtf-arccal néz, de ezzel együtt is ő a legkoherensebb, legéletszerűbb tagja a családnak. Mindenki más full idióta, de nem úgy emberileg idegesítően, mint mondjuk a Fighterben látható család, hanem úgy filmesen idegesítően, hogy folyamatosan leugatják a másikat (a párbeszédnek legalább fele ebből áll egyébként, hogy "XY, elég volt, hallgass, stb."), és mindegyikük egy-egy két lábon járó klisé.

A feltörni vágyó lúzer apa, aki mellesleg power speakeri karriert képzelt el magának, holott ránézésre is sokkal inkább a hallgatóságban lenne a helye ilyen téren, a család terheit a vállain viselő anya, aki rettentő mártírhangulatot tud varázsolni maga köré, de sosem tudjuk meg, mégis mitől olyan rettenetes az élete. Ez egyébként az egész családra igaz, majdnem falnak szaladtam, amikor a pénzügyi helyzetükön kesergés közepette azt találgatták, hogy utazzanak a versenyre: az autójukba nem férnek bele ennyien, a kisbuszuk váltós, így nem tudja vezetni a feleség (ehh...), a repülő meg nemtommiért nem volt jó. Problémák, baszod... Aztán ott a kamasz srác, akiből úgy dől a tinédzser angst, hogy már nekem is kedvem lett volna felképelni időnként. A nagyapa akár még jó fej is lehetett volna, ha nem lett volna tök idióta. (Nyomja a szövegét, amikor senki sem kíváncsi rá, trivialitásokat ad elő életbölcsességként, és még sorolhatnám...)

A mellékszereplők is dróton rángatott bábok: a kórházban az elhunytak ügyeit intéző kolléga az első kérdésre már ingerülten ülvöltözve felel a gyászoló hozzátartozónak, ésatöbbi. Aki a leginkább tereptárgy volt, az maga a kislány, aki olyan, mintha nem teljesen lenne fogalma a körülötte folyó történésekről. (Ld. nem baj, ha egy hullával a csomagtartóban kell utaznom, nem érdekel, ha a szépségverseny MC-je le akar rángatni a színpadról...)

Aztán a végén, miután mindennel befürödtek, mindenki leégette magát, de közben forgatókönyvszerűen megszerették egymást, hazaindulnak a romos VW-kisbusszal (ami önmagában egy szimbólum, tudom...), én meg nézek, hogy ennyire másképp működöm, mint mindenki, vagy csak rossz kedvem volt, és ezért lett ez a legnagyobb jóindulattal is csak egy 2,5... Nagyjából mindegy is.

Ja, a címfordítás viszont jó.

mondás: (2,5/5)
visszhang: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://mainframe.blog.hu/api/trackback/id/tr662759603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása