Revolver (2005) - Platina kolléga kérte a kritikát (ha itt tette volna, úgy még jobb lett volna, de így sem szólok be), én pedig természetesen teljesítem. :)

Nos, ez a film már akkor veszélyesnek tűnik ha csak a stáblistára ránézünk: Guy Ritchie a rendezői, Luc Besson pedig a produceri székben? Na, itt el fog szabadulni a pokol...

És hát igen, ez is történik. A "megszokott" Guy Ritchie-tempót kapjuk némi franciás misztifikálással, és ködösítéssel. Adott egy kemény figura, akit félreállított egy szerencsejátékban utazó gengszterfőnök, és mikor hősünk kijön a sittről, akkor a főnök többé-kevésbé okkal készül arra, hogy az illető törleszteni fog. Ő akarja megtenni az első lépést, így elébemenve a kellemetlenségeknek. A megelőző csapás mértékére még hősünk sincs felkészülve, ám megmenti az életét két rejtélyes alak, akik uzsorásként keresik a kenyerüket, de láthatóan van valami rálátásuk a mögöttes szálakra. Minden pénzéért és a szolgálataiért cserébe segítenek neki keresztbetenni a főnöknek, és úgy általában az alvilági nagykutyáknak. Közben hősünk visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, mit tanult a börtönben, hiszen még nagyobb spíler lett, mire kijött, ez nem lehet véletlen. Aztán persze Guy Ritchie-hez méltó módon a feje tetejére áll minden, mire a történet végére érünk. A lezárást már kicsit összecsapottnak éreztem, bár szép volt, hogy ennyire eltértek az ilyenkor szokásos megoldásoktól. Sajnos pár dolog nyitva maradt, de azokat nagyjából ki lehet pótolni fejben az addig megtudott információk alapján.

Hogy miről szólt... ez már nehezebb kérdés. Érzésem szerint főleg két dologról: az egyik, hogy hiheted azt, hogy te mozgatsz minden szálat, te tudsz minden infót, és te vagy mindennek a tetején, könnyedén kiderülhet, hogy ez nagyon nem így van. A másik, hogy odaverhetsz bármilyen durván egy ellenfélnek, ha az számít rá, mert konvencionális módon csinálod, akkor nem lesz átütő sikered. Ha viszont valami teljesen váratlan dolgot csinálsz, ami esetleg nem is ellene irányul, de nincs rá felkészülve, az sokkal hatásosabb lehet. Persze ezek csak a film fő gondolatainak a leegyszerűsített verziói, elég bonyolultan van prezentálva az egész, egy kis zen okosság itt, egy kis sztoicizmus ott, ésatöbbi. Tényleg elég komplikált film, nem csodálom, ha egyeseknek egy ponton túl elmegy tőle a kedve, vagy megnézik, és nem tudják összerakni. Nekem sem biztos, hogy sikerült...

Azért adok rá hármast, mert nem rossz, de egyrészt ilyen populáris témaválasztással ez a sok mögöttes tartalom és szándékos ködösítés már-már merényletszámba megy, másrészt Guy Ritchie-től már láttunk sokkal jobbat is.