Tasogare Seibei (2002) - Egy, a szokásosnál lassabb, és kevésbé nagyszabású történettel operáló szamurájfilm, melyet nem feltétlenül ajánlanék mindenkinek, akár még a műfaj rajongó közül sem. Két szál van nagyon erősen előtérben, az egyik a család eltartása, akár nehéz körülmények között is (hasonlóan a When the Last Sword is Drawn-hoz), ám itt a másik egy romantikus vonulat lesz a főhős, Igucsi Szébé, és gyerekkori játszótársa, Tomoe között. Ennek kapcsán persze lesz párbaj, lesznek erős dialógusok, melyeken bőven átsüt a bushido szellemisége (kedvencem, mikor Tomoe bátyjával beszélgetnek horgászás közben), mely szerint nem mindig az ésszerű, vagy épp kényelmes megoldás a helyes, és így tovább. Igazi nagy akció-jelenet nem is annyira van a filmben (próbálkozás van rá a vége felé, de látszik, hogy nagyon nem ezen van a hangsúly, el is nagyolják alaposan, legalábbis a megelőző, körüljáró jelenetekhez képest). A történet lezárása (ami végülis happy end bizonyos értelemben), teljesen antiklimaktikus, japánosan elegáns, nem erőlteti ránk magát, pont olyan diszkréten visszafogott élményt nyújt, mint mondjuk a szusi.

Nekem tetszett, de sajnos nagyon magas pontot két okból sem tudok ráakasztani: egyrészt mert nagyon rétegfilm, másrészt mert egész más skálán kéne mérni ahhoz, hogy ne nézzen ki furán egy másik sokpontos, de "európaibb" film mellé téve, de ilyet ugye nem csinálunk. Úgyhogy 3-ast kap, és a személyes ajánlásomat. Csak ne sírjatok, hogy "unalmas", szóltam előre: más mint a többi.